Ла́сло Надь (Nagy László; 17 июля 1925, Исказ — 30 января 1978, Будапешт) — венгерский поэт. Старший брат писателя .

Надь происходил из крестьянской семьи и в своём творчестве, исходя из народных традиций, размышлял об общечеловеческих мифах и ритуалах. Его книга «Всегда гимн» (Himnusz minden idoben; 1965) считается одним из наиболее ярких событий послевоенной венгерской поэзии.

В 1968 году Ласло Надь был награждён премией «Золотой венец».

С 1975 года, вёл дневник, который бы издан.

Сочинения

• Tűnj el fájás (1949)
• A tüzér és a rozs (1951)
• Gyöngyszoknya (1953)
• Havon delelő szivárvány (1954)
• A nap jegyese (1954)
• Játék Karácsonykor (1956)
• Rege a tűzről és a jácintról (1956)
• A vasárnap gyönyöre (1956)
• A deres majális (1957)
• Ki viszi át a szerelmet (1957)
• Búcsúzik a lovacska (1963)
• Vállamon bárányos éggel (1964)
• Mennyegző (1964)
• Himnusz minden időben (1965)
• Zöld Angyal (1965)
• Arccal a tengernek (1966)
• Ég és föld (1971)
• Versben bújdosó (1973)
• Erdőn, mezőn gyertya (1975)
• Versek és versfordítások I—III. (1975)
• Válogatott versek (1976)
• Csodafiú-szarvas (1977)
• Kísérlet a bánat ellen (1978)
• Jönnek a harangok értem (1978)
• Kísérlet a bánat ellen (1980)
• Szárny és piramis (1980)
• Didergő ezüstfiú (1981)
• Nagy László legszebb versei (1982)
• Nagy László összegyűjtött versei (1988)
• Inkarnáció ezüstben (1993)
• Krónika töredékek (1994)
• Legszebb versei (1995)
• Válogatott versek (1995)

Золотой венец